Elizabeth-Matthew Marthacharles

(Ziegler Éva)

Kibernetikus rendszerkutató mérnök, Budapesten él. Eredeti nevét két tudós szülőjétől készen kapta, írói nevét fantasztikus nagyszülei iránti tiszteletből vette fel. Akiktől a génjeiken felül a nyitottságukból, a világ iránti múlhatatlan kíváncsiságukból és az optimizmusukból is szerencsésen örökölhetett.
Egyetemi oktatóként a lenyűgöző univerzumunkat alkotó legváltozatosabb komplex rendszerek mélyén rejlő, közös alapokat tanítja, amelyek leginkább a kvantumfizika, az irányítástudomány és az információtudomány hármasútjának kereszteződésében tanyáznak.
Szakmai tanácsadóként ügyfeleinek saját módszertanával, a Rendszercoaching -gal ugyanezen elméleti alapok gyakorlati, mezei hadrafoghatóságában, a mindennapi rendteremtésben segít (www.zieglercons.com).
Szabadidejében síelni, búvárkodni szeret, vagy csak heverni egy vízparton, és boldogan nézni a lombok között átszűrődő fényeket.
Íróként nemrégen mutatkozott be: Egy nyelvészeti témájú német esszéjével 2015-ben önmaga számára is meglepő módon kategóriadíjat nyert egy münsteri kiadó nyelvi pályázatán, írása megjelent a nyertes pályaművek antológiájában (http://www.geheimsprachen-verlag.de/sprache-und-tarnung). Első sci-fi novellája, a Quéiijja pedig 2017-ben a Trivium Kiadó pályázatán nyert első helyezést, és az Utazók antológiában olvasható. A mai magyar írások iránt eltökélten érdeklődők a Magyar Irodalmi Házhonlapján (https://irodalmihaz.hu/mu/kos-knyve-2992) találnak egy nagyobb, nyersváltozat-részletet egy már majdnem kész regényéből (Ákos könyve). Jelenleg a tudományos munka mellett a második, sci-fi regényén dolgozik, az Emguru-n.
„Miről szól majd az Emguru? Egészen másról, mint az Örvényhatás. És mégis, úgy tűnik, valahol ugyanarról is: Lehetünk nagyon-nagyon, viccesen vagy megbotránkoztatóan, akár végletesen is különfélék. Történhet velünk bármi, ami térdre kényszerít. Akár világméretű háborúk, járványok, katasztrófák egymásba öltődő sorozata. Amelyek mindent elvehetnek tőlünk, amit a magunkénak hittünk: értékeinket, országunkat, génjeinket, emberi mivoltunkat, vizet, levegőt, földet, Földünket, galaxisunkat, akár az egész világegyetemünket –, amíg szeretet van köztünk és tudás van bennünk, addig mindig van remény. Az ember újra és újra fel tud állni. És fel is fog.”