Mező Ferenc

    A tudományos-fantasztikus műfaj olyan játszótér a hobbiként írással is kísérletező kutatók számára, amelyben az sem baj, ha egy-egy logikai bukfenc, ingatag lábon álló feltételezés következményeként leesnek a mászókáról. Alkotói szempontból ezt szeretem a sci-fiben a leginkább: a tudomány és a képzelet randevúját. Olvasóként pedig leginkább az írók képzelőerejét csodálom – különösen, ha képesek legalább többé-kevésbé hard sci-fit írni, s azt kellő humorral fűszerezni. E téren a hazai kedvenceim László Endre és Fonyódi Tibor, a külföldiek pedig Stanislav Lem,  Ludvík Souček, Francis Carsac, Isaac Asimov, s újabban Jack McDevitt. Máskülönben a Mező Ferenc írói álnevet használom, és véletlenül a valódi nevem is ez (bár hétfőnként a szóközt hosszabban kell kitartani az álnév esetében).
   Születésem után nyolcszor kerültem meg a Napot, majd elolvastam életem első könyvét, László Endre „Jó holdat, Szíriusz kapitány” című művét. Világossá vált számomra, hogy mi leszek, ha nagy leszek: űrhajós (nem lettem), vagy csillagász (az sem lettem). Különben komolyan foglalkoztatott a kukás kocsi vezető pálya is – az sem lettem, de még előttem az élet! Első sci-fi próbálkozásaimra sem kellett sokat várni. Az iskolai tantárgyak tudományos világából gazdag képzelőerővel vontam ki magam (képletszerűen: suli = sci – fi – én) és igyekeztem szüleimnek megmagyarázni, hogy miért hiszik azt tévesen tanáraim, hogy kések az órákról, hiányzik a felszerelésem, stb. Mekkorát tévedtek! Akkoriban jöttem rá, hogy a legfontosabb felszerelés a kreativitás, ami mindig nálam lehet. Ezt tudományos pályafutásom során is hasznosítottam később. Pszichológusként egyik kutatási témám a kreativitás lett, sőt (milyen vidám az élet!): a kreatív tanulás.  Szíriusz kaptány után bő két évtizeddel 2004-2008 között jelentek meg első sci-fi novelláim (Holdkór, Idősek klubja kontra mindenki pere stb.) Ambrus Attilának és Kéri Katalinnak köszönhetően.
   Aztán utaztam 10 évet az időben (hiszen az is megy nekem, de csak az egyik irányba, ráadásul szánalmasan hétköznapi módon) és 2018-ban nagy örömmel találtam rá az Arte Tenebrarum Könyvkiadó sci-fi írásokra vonatkozó pályázati felhívására, amiért Farkas Gábornak (Gabriel Wolfnak) és csapatának tartozom hálával. Szerénytelennek tűnhet, de való: így keletkezett a Civilizáció… Aki nem hiszi, olvasson utána!