Rákos Róbert

Rákos Róbert vagyok, 1985-ben születtem Sopronban, jelenleg Fertőrákoson élek. Az eredeti szakmám szoftverüzemeltető-rendszergazda, de kisebb vagy inkább nagyobb vakvágányok után a szombathelyi főiskolának sikerült magyar-történelem tanárrá szelídítenie. Jedi mester képzés ugyanis épp nem indult. Fáradozásaik ellenére nyolc évig informatikát és fizikát tanítottam Harkán és Ágfalván, valamint felejthetetlen éveket töltöttem napközis nevelőként. Tevékenykedtem családsegítőként, ahol fantasztikus embereket és történeteket ismerhettem meg, de sajnos nem volt velem az erő egy ilyen munkakörben. Jelenleg az ágfalvi Pszichiátriai Betegek Otthonának munkatársa vagyok. Szorgosan dolgozom azon, hogy ne a lakója legyek, de a biztonság kedvéért minden nap figyelem, hogy mikor száll a kakukk fészkére és gondosan viszek virágot Algernonnak is.
A magánéletben nagyon sokat olvasok, többet, mint amennyit be mernék vallani. A szépirodalom jelenti az örök szerelmet, de folyton megcsalom tudományos-fantasztikummal. Megmagyarázhatatlan okokból gyermeki rajongást vált ki belőlem gyakorlatilag bármi, ami androidokkal, vagy csillagrombolókkal áll szoros kapcsolatban. Talán azért, mert már az oviban is Robotzsaru volt a jelem. Na jó, igazából asztal, de az nem menő.
Az ökölvívás csupán hobbiként, de nyolc napon túl gyógyuló nyomokat hagyott az életemben és a szemem alatt. Ha időm engedi, részt veszek az edzéseken, ahhoz viszont már túl öreg vagyok, hogy Robi Balboa újra ringbe szálljon. A boksz sokszor segített már át nehezebb életszakaszokon, ahogy az olvasás is. Az írás egy harmadik kapaszkodó lett, ennek az eredménye A negyedik menet. Nem tudom, hogy lesz-e még folytatás, de szeretnék írni. Igaz zongorázni is szeretnék, de az sem sikerült eddig túl jól. Minden esetre az motivál, hogy egyszer egy tanárom azt mondta nekem, hogy a zárthelyi dolgozatommal együtt homogén nulla vagyok. Még mindig be szeretném bizonyítani neki, hogy tévedett.